Áttekintem az érdek-viták  b é k é s  feloldási lehetőségeit:

Ahhoz, hogy egy problémánkra megoldást találjunk, nagyon jól át kell látnunk, logikailag jól értenünk kell! Végső soron a hiánytalan-, pontos-, érthető megfogalmazásig mindenképpen el kell jutnunk! A problémánk megfogalmazásának-tartalomtól függetlenül- négy alapvető elemét fontos tudatosítani:

  • melyik szükségletünk nem teljesül-,
  • mi az az igény, ami a szükségletünk beteljesítését elősegítené?
  • milyen érzést élünk meg a szükséglet teljesületlensége következtében,
  • milyen előzmények, események, történések, körülmények játszottak (játszanak) közre, hogy a szükségletünk-, igényünk veszélybe került, vagy el-lehetetlenült.

A sorrend tetszőleges lehet. Természetesen ugyanezt a négy elemet kell majd tisztáznunk, ha a másik fél problémáját szeretnénk világosan érteni.

Azt elménket, a kreativitásunkat ösztönösen is segítségül hívjuk mindehhez. Nézzük, milyen képességekkel gazdálkodhatunk:

  1. Tudunk gondolkodni verbálisan. Így fogalmazzuk meg előre a gondolatainkat, így rakjuk össze a fogalmakból a véleményünket.
  2. Tudunk vízuálisan is elmélkedni: ezt inkább vízuális képzeletnek hívjuk. Egy mérnök pl. így képzeli el előre a még nem létező alkotásait.
  3. A harmadik mód az érzelmek szintjén való 'gondolkodás', bár ezt inkább képzelgésnek mondanám: ilyenkor élményeket képzelünk el, vagy elevenítünk fel. Gyerekeknek különösen fontos szükségletük ez: az összes játék mind megélésről-, átélésről-, tehát élményekről- és.érzelmekről szól...

Fontosnak tartom, hogy a háromféle gondolkodást kombinálni is tudjuk. A vízuális képzeletünket segítségül tudjuk hívni egy-egy történés-, ennek kapcsán különféle érzelmek átéléséhez, a megéléseinket pedig meg is tudjuk fogalmazni.

Egy kialakult (nem csak) érdek-vitában mindannyiunknak joga van a problémánkat (akár a kezdeményező-, akár a másik oldalon) képviselni. Ennek során:

  • A problémáinkat tudatosítani:
    • a valóságnak megfelelő információkat kapni a minket érintő körülményekről-, történésekről-, döntésekről,
    • a problémánkat megfogalmazni (probléma jelzés szabadsága),
      • a megélt érzéseink fontosságát eldönteni (érzelmeink- és érzékenységünk szabadsága),
      • a saját szükségleteink fontosságát eldönteni (szükségletek szabadsága),
      • a saját szükségleteink beteljesítésére -magunknak és másnak nem kárt okozó- igény(eke)t megfogalmazni,
    • a megoldási lehetőségeken gondolkodni (gondolkodás szabadsága),
    • a problémáink megoldásához együttműködő segítséget kérni. (együttműködési kérés szabadsága).
  • A problémáinkról -a másikkal- kommunikálni. Ennek kapcsán:
    • Emberi méltóságot megőrző bánásmódot kapni és adni. (emberi méltóság szabadsága) Akkor is, ha -a másik oldalról- felmerül a kényszerítés jogossága is...
    • közölni a problémánkat az érintett(ekk)el (közlés szabadsága),
    • információkat önmagunkról visszatartani (információ-visszatartás szabadsága),
    • megállapodást kezdeményezni, amelynek olyan megoldás megtalálása a végcélja, amely mindkét (mindahány) érintettnek megfelel (megállapodás-kérés szabadsága). Ennek során:
      • tisztázni a magunk- és a másik problémáját és a kapcsolat állapotát (tisztázás szabadsága).
      • képviselni a szükségleteinket-, és az ezekkel kapcsolatos reális igényeinket (érdekképviselet szabadsága),
      • eldönteni, hogy a másik fél felsorakoztatott szempontjai közül melyeket fogadjuk el (elfogadás szabadsága),
      • irányítani az ilyen megbeszélést, az egyenlő esélyek biztosítása céljából (megbeszélés irányításának szabadsága),
  • Pártatlan személy (pl. mediátor) segítségét kérni egy a megbeszélés együttműködő mederben tartásához (harmadik személy bevonásának szabadsága),
  • Ha ezekben a másik fél nem együttműködő-, vagy a kölcsönös erőfeszítések ellenére sem születik megegyezés, egy adott követeléssel -a törvény adta lehetőségek keretein belül- hatóságokhoz-, vagy bírósághoz fordulni (jogos kikényszerítés szabadsága).

Egyikünknek sincs joga viszont olyan 'ráhatásokkal' próbálkozni, amelyek elveszik a másik féltől a lehetőséget, hogy ő is képviselhesse a saját véleményét, szükségleteit-, igényeit, tisztázza a kapcsolat állapotát, irányítsa a megbeszélést. Pl.:

  • El-lehetetleníteni a másik fél
    • emberi méltóságának megőrzését (pl. szándékos veszekedés, szándékos megszégyenítés, leckéztetés, lebaltázás, ordítozás, stb.),
    • a (korábbi) erőfeszítéseiért-, eredményeiért adható elismerés megvédését,
  • Egyenrangú kapcsolatban tévedhetetlen mércéül állítani-, szentesíteni a saját értékrendünket a másik döntése(i)-, gondolkodásmódja-, vagy jelleme elítéléséhez, vagy szabály(ok) felállításához (öntörvényűség, dominancia). (Törvényt-, hatósági előírást-, vagy megállapodást már vehetünk alapul a másik döntései minősítéséhez.)
  • Olyan információt közölni, amely nem felel meg a valóságnak (hazugság),
  • Olyan információt visszatartani, amelyek hiánya megnehezíti számára, hogy képviselje a saját érdekeit (sumákolás),
  • Visszaélni a másik kiszolgáltatott helyzetével: ezt felhasználni arra, hogy az illető a saját érdekeit már ne tudja képviselni (pl. lopás, csalás, kapcsolatból kilépni nem tudó-, vagy érzelmeit-, érdekeit megfogalmazni nem tudó-, jogait nem ismerő személy helyzetével való visszaélés),
  • Kényszerítésként-, fenyegetésként használni olyan feltételt, amely a másik súlyos (akár lelki) szükségletét fenyegeti-, és a kapcsolatban-, (pl. megállapodásban) korábban nem szerepelt (jogtalan kényszerítés: zsarolás, bosszú, stb.),
  • Olyan látszat-együttműködést színlelni, amely valójában nem könnyíti-, hanem nehezíti a másiknak, hogy képviselje a saját érdekeit (manipuláció).
  • Ld. még: egyezséggel összeférhetetlen célok és megnyilvánulások.

Nem szeretnék 'jónak' vagy 'rossznak'-, 'etikusnak' vagy 'etikátlannak' kikiáltani egyik vagy másik befolyásolási próbálkozást, módszert. Sok függ az adott helyzettől is... Az olvasó eddig is rájöhetett: kerülöm a minősítéseket. Nem vagyok törvényalkotó-, sem Isten, hogy etikai korlátokat állítsak fel.

Azért valahogy szeretném segíteni az eligazodást az olvasónak, ha másképp nem-, a várható következményekre való figyelemfelhívással: milyen célokat és megnyilvánulásokat érdemes előnyben részesíteni, és melyeket kerülni, ha bizalommal teli kapcsolatokat-, és kevés ellenséget akarunk.

Az együttműködési lehetőségek felkutatását jelenti. A legősibb- és legjobb módszer, hogy a kapcsolatainkban ügyeljünk a magunk- és a másik jó közérzetére. Kifejezi, hogy törődni akarunk a másik véleményével-, érzéseivel-, szükségleteivel-, igényeivel is (nem csak a testi szükségleteket értem), tehát növeli a bizalmat, így jó 'táptalajt' biztosít a szeretethez- és a ragaszkodáshoz.

  • Érdek-vita esetén: a megállapodás különféle megoldás-alternatívák együttes átgondolását-, minden érdekeltnek megfelelő megoldás választását-, és együttes kidolgozását jelenti. Tehát a közös cél olyan megoldási terv készítése, amely mindkét fél érdekeit teljesíti, tehát mindkét félnek megfelel.
  • Értékrendi vita  esetén: a megállapodás olyan egyezséget jelent, amely lehetőséget biztosít -a törvényes lehetőségeken belül- mindkét értékrend szabad eldöntésére és alkalmazására.
  • Ok-okozati vita  esetén: a megállapodás olyan vizsgálati módszerekben- és értékelési szempontokban történő megegyezést jelent, amely egyenlő esélyt ad mindkét félnek az okfejtése igazolására.

Ezek a célok nem férnek össze a megegyezési törekvésekkel.

  • másik véleményének (érdekeinek-, értékrendjének, okfejtések)  figyelmen kívül hagyása:
    • elképzelés(ek)-, vélemyény(ek) ráerőltetése a másikra,
    • legyőzés,
    • becsapás, átverés,
    • zsarolás
  • saját szemléletmódunk magasabb jogra való emelése:
    • másik hibáinak bizonygatása,
    • megalázás, megszégyenítés, bűntudatkeltés,
    • átnevelés,
  • elégtétel, bosszú:
    • leckéztetés
  • saját problémánk miatti stresszkeltés:
    • megijesztés, ingerlés,
    • bűntudat-keltés, bűntetés,
    • jogtalan kényszerítés- fenyegetés,

Az egyezséggel nem összeférő céljaink olyan megnyilvánulásokat eredményeznek, amelyek megnehezítik, hogy a másik is képviselhesse a saját véleményét-, problémáját, szükségleteit, megoldási ötleteit!

  • a nézeteltérés jellegének felismerését,
  • az érzések tudatosítását, így a probléma komolyságának felismerését, annak elfogadtatását,
  • a teljesületlen szükségletek és igények felismerését és képviseletét,
  • az együttműködés eredményeinek igazságos szétosztását,
  • a szükséges erőfeszítések arányos elosztását,

Ilyenek pl.:

  • Kiszolgáltatott helyzettel való visszaélés: amikor valaki  kihasználja a másik csökkent- vagy kevesebb képességét arra, hogy az illető a saját véleményét már ne tudja képviselni (hazugság, információ-elhallgatás, lopás, érzelmeit-, érdekeit megfogalmazni nem tudó-, jogait nem ismerő személy helyzetével való visszaélés, stb.).
  • Kényszerítés, fenyegetés: Amikor valaki feltételt szab az együttműködéséhez. Ez lehet nyiltan megfogalmazott, vagy burkolt. A burkolt- és a jogtalan fenyegetések egyaránt-, együtt pedig halmozottan nehezítik a másiknak, hogy a saját érdekeit képviselje.
    • Jogos kényszerítés: amikor olyan együttműködést szabunk feltételként, amely része (volt) az eddigi együttműködésnek. Pl.
      • kompromisszum lehetőségének megvonása,
      • további együttműködés felfüggesztése (ha az illető nincs kiszolgáltatott helyzetben).
  • Komolyabb esetekben inkább hivatalos segítséget vegyünk igénybe a kényszerítésre, hogy a jogtalanság vádját elkerüljük.
    •
    • Jogtalan kényszerítés: (zsarolás-, bosszú, elégtétel) alatt olyan fenyegetéseket értünk, amelyeknek semmi közük sincs a jogos (vagy korábban megállapodott) együttműködéshez.
      • a másik jogos szükségletének-, igényének veszélyeztetése, megvonása (pl. szülői szeretet-, jóindulat-, figyelem-, gondoskodás megvonása gyermektől, vagy gyerektartás-, gyermek-láthatás megvonása a szülők vitája esetén),
      • szándékos károkozás, rombolás, stb.
  • Probléma okfejtésének nehezítése: (tipikus megjelenési formái a minősítések-, jelzők használata)
  • Felületes értékelés: olyan okfejtés, amikor valaki a történéseket elégtelen mennyiségű-, vagy minőségű információ alapján ítéli meg.
  • Feltételezés(ek)re alapozott értékelés: amikor valaki az érvként felhasznált információ(k)nak nem jár utána.
  • Bagatellizálás: a másik érzései-, szükségletei fontosságának lekicsinylése, 'feleslegesnek'-, 'jogtalannak' minősítése. Az érzéseink és a szükségleteink ugyanis nem minősíthetők: nem jók- és nem rosszak, hanem adottak. (Ettőt függetlenül persze nem biztos, hogy a másik el tudja fogadni a velük való érvelést.) (A másik igényei persze már lehetnek -a másik szemszögéből- 'eltúlzottak', vagy 'haszontalanok', esetleg pótcselekvéshez vezetők.)
  • Hibáztatás, bűnbak-keresés (kritizálás, vádaskodás, felhánytorgatás, letolás, leckéztetés): olyan okfejtés, amikor valaki a saját stresszét, problémáját -egy az egyben- a másik viselkedéséből- jelleméből-, szándékából eredezteti, mintha neki magának- vagy egyéb körülménynek semmilyen része nem lenne a probléma kialakulásában.
  • Szubjektív értékelés, öntörvényűség: olyan okfejtés, amikor valaki a történéseket a saját szempontjaihoz: értékrendjéhez-, gondolkodásmódjához viszonyítva ítéli meg, értékeli jónak vagy rossznak. Ez egyenrangú kapcsolatokban nyilvánvalóan jogtalan, de alá-fölé rendelt kapcsolatokban is figyelni kell a hatáskör betartására, illetve a hatáskör-túllépés elkerülésére.
  • Beskatulyázás, megbélyegzés: amikor valaki -a saját hatásköre túllépésével- egy általános jogi- vagy erkölcsi kategóriába sorolja be a másik jellemét-, viselkedését-, tettét-, szándékát.
    •
  • Megegyezési szempontok mérlegelésének nehezítése:
  • Ürügy keresés: amikor valaki egy neki tetsző megoldást valótlan- vagy nem releváns érdek(ek)kel támasztja alá.
  • Érdek-elhallgatás: amikor valaki egy -általa szorgalmazni kívánt- megoldást úgy indokol, hogy közben az igazi releváns-, valódi érdekét elhallgatja.
  • Érdek-átruházás: amikor valaki egy -elsősorban számára kedvező- megoldást úgy tűntet fel, mintha az alapvetően a másik érdekeit szolgálná.
    •

    • Az én értékrendem szerint semmilyen sérelem-, tekintély-elv-, döntési jogkör- vagy irányítási felelősség nem hatalmaz fel senkit a másik véleményének elnyomására, a másik szükségleteinek és jogos igényeinek elhanyagolására, a döntésekkel járó előnyök- illetve terhek aránytalanul igazságtalan elosztására!

    Illusztráció: A megegyezések kulcsmondata

    Az alábbi tanácsok (továbbá a mediációs eljárás is) abban igyekeznek segíteni, hogy minél nagyobb esélyt biztosítsunk a megegyezésnek! Tekintsük át először a -vitákat elmérgesítő- tényezőket:

    • Problémák a kapcsolatban:
      • bizalmatlanság
    • Problémák a megbeszélés szándékában (pl. ha az igazi szándék nem megegyezés):
      • valós ellenérdek,
      • bosszúvágy, gyűlölet,
      • leckéztetés,
      • szándékos félrevezetés, manipuláció,
        • a másik bizonyítatlan / indokolatlan hibáztatása,
        • letolás, becsmérlés, megszégyenítés, bűntudatkeltés
        • megfélemlítés,
        • probléma-lekicsinylés,
        • másik szempontjainak kizárása a megoldás-keresésből,
        • saját megoldás ráerőltetése a másikra,
        • saját szabály érvényre juttatása a másik (érintett) fél kizárásával,
        • felvetődő megoldás-ötlet lejáratása,
        • stb.
    • Problémák a kommunikációban:
      • veszekedéstől való félelem,
      • félreértés(ek)
        • vélt ellenérdek,
        • feltételezés(ek)ből kiinduló értékelés(ek) és döntés(ek),
        • stb.
      • megbeszélés szervezetlensége:
        • düh, indulat,
        • kapkodó-, időt-, figyelmet elspóroló megnyilvánulások,
        • átgondolatlan kommunikációs szokások,
        • igények és szükségletek feltáratlansága,
        • akaratlan megtévesztés,
        • stb.

    Nagyon fontos tisztázni: vita- és vita között óriási különbségek vannak! Tehát nem magát a vitát kerüljük, hanem a romboló vitát: a veszekedést! Olymódon tesszük-, kezdeményezzük ezt, hogy a dialógus során az építő megbeszélés tényezőit képviseljük, ezeket szorgalmazzuk, sőt -ha a vita elfajul-, ezekhez ragaszkodunk!

    • Az építő megbeszélés attól építő, hogy:
      • információkat közöl,
      • tisztáz,
      • javaslatokat közvetít,
      • mindkét fél érdekeit szem előtt tartja,
    • A romboló veszekedés:
      • megnehezíti- vagy el-lehetetleníti, hogy a másik fél képviselje a saját érdekeit, (tehát manipulatív), így kárt okoz pl.:
        • a másik önértékelésében,
        • egymás értékelésében, megbecsülésében,
        • a bizalomban.
        • stb.

    Egy vita esetén az együttműködésen lehet leginkább felmérni, hogy a dialógus a romboló veszekedés felé halad-e, vagy az építő jelleg dominál? Lássuk, mit is jelent egy megbeszélés együttműködése:

    Ha olyan tevékenységekre gondolunk, amelyeknek lényegi eleme az együttműködés (pl. tánc), jól meg tudjuk határozni, mi minden szükséges az együttműködéshez. Ha pl. egy táncoló párnál azt látjuk, hogy az egyik másfajta táncot erőltet, mint amit a másik táncolna, vagy nem hangolják össze az erőfeszítéseiket, akkor az leginkább egy kölcsönös ráncigáláshoz hasonlítana. Kívülről nézve a veszekedés egymás figyelmének kölcsönös ráncigálása, semmint összehangolt erőfeszítések sorozata!

    Mi mindenben szükséges összehangolni az erőfeszítéseket egy komolyabb-, tétre menő megbeszélésen?

    • Körülmény-feltételek:
      1. Idő-szükséglet
      2. Fizikai körülmények: (hőmérséklet, zaj, világítás, szél, eső, stb.)
      3. Jelenlévők
        • minden érintett jelenléte
        • kívülálló személyektől való védettség
      4. Figyelmi képességek
        • figyelem-elvonó tényezőktől való védettség (TV, rádió, telefon, gyerekek, beszélgetés, stb. zavarhat)
        • figyelmi állapotok (indulat, ijedtség, részegség, álmosság, fáradtság, gondterheltség, stb. nem felelnek meg)
    • Partnerségi feltételek:
      1. Szándékok összehangolása
        • informatív-jellegű célok: tudni, ismerni, érteni, átlátni, bizonyítani, belátni, megbizonyo-sodni, stb.
        • döntés-jellegű célok: v.mit megfontolni, megoldást keresni, döntésre jutni, megegyezni, szabályt alkotni, módosítani, stb.
        • szervezés-jellegű célok: feladatokat kiosztani, határidőket megállapítani, tevőleges együttműködést megszervezni, stb.
      2. Megbeszélés menetének egyeztetése
        • probléma megfogalmazása
          • elszenvedők:
            • személyének megállapítása
            • személyes szempontjainak átgondolása (érzések, aggályok, félelmek)
            • hátrányának, kárának, veszélyének megállapítása
              • jellegének tisztázása (élet-, egészség-, pénz-, idő-, munka-, dolog-)
              • idejének megállapítása (múltbéli-, folyamatos-, jövőbéli-)
              • viszonyítási alapjának meghatározása
          • előidéző személy(ek):
            • megállapítása
            • előzmény-cselekedeteinek átgondolása (tettek, mulasztások, szokások)
          • egyéb körülmények tisztázása
          • a döntés érintettjeinek tisztázása
        • megoldás-keresés
          • döntésben résztvevő személy(ek) megállapítása
          • szempontok áttekintése, súlyozása
          • megoldás-variációk gyűjtése
          • előnyök, hátrányok mérlegelése
          • lehetőségek, erőforrások átgondolása
        • Döntés
          • személyes döntés, vagy
          • kollektív (közös) döntés:
            • minden érintettnek megfelelő megoldás
            • minden érintettnek egyformán hátrányos megoldás (kompromisszum)
            • szavazás (kik, milyen súlyozással, milyen arányú gyűlésen, milyen arányú szavazattal döntenek)
            • képviseleti úton történő döntés
            • kikényszerített döntés
        • Teendők megszervezése
          • feladatok kiosztása
          • ütemezés, határidők
          • esetleges ellenőrzés módja
          • esetleges szankciók vagy kártalanítások módja
      3. Közreműködés, szerepek kiosztása
        • informatív-jellegű céloknál: meghallgatni, figyelni, közölni, értesíteni, tájékoztatni, kife-jezni, kifejteni, elmesélni, tudomásra hozni, megfontolásra ajánlani, tudakolni, magyarázatot kérni, -adni, bizonyítani, elismerni, kiigazítani, észrevenni, észrevételezni, (rá)mutatni, hangosan gondolkodni, megvizsgálni, stb.
        • döntés-jellegű céloknál: kérni, késztetni, ösztönözni, elérni, követelni, reklamálni, belegondolni, megígérni, fejet törni, stb.
        • szervezés-jellegű céloknál: határidőket megállapítani, feladatokat kiosztani, ütemezni, munkát összehangolni, stb.
      4. Értékelés
        • Elégedettség / elégedetlenség tisztázása
        • A döntés elvi- és tevőleges részleteinek rögzítése (pl. emlékeztetők, jegyzőkönyv, stb.)
      5. Befejezés / folytatás
        • Folytatás lehetőségének / szükségességének megállapítása
        • A döntés felülbírálhatóságának, módosíthatóságának lehetősége / szükségessége (pl. próbaidő)
      6. Kapcsolat segítése / tisztázása
        • Megmaradó sérelmek orvoslása
          • hátrányok igazságos szétosztása
          • hátrány(ok) legközelebbi beszámítása
          • kárpótlás
          • előny ajándékba adása
        • Esetleges fennmaradó sérelem kapcsolatra gyakorolt hatásának tisztázása

    A megbeszélések békessége szempontjából tehát kulcsfontosságú a dialógus során kialakult (vagy kialakítandó) együttműködés!!! A párbeszédet úgy tarthatjuk együttműködő mederben, hogy mielőbb igyekszünk helyreállítani a felborult együttműködési alapelve(ke)t! Erre viszont csak akkor van lehetőség, ha sikerül megállapodnunk a megbeszélés közös céljában (pl. minden érintettnek megfelelő megoldás keresése, stb...).

    Közvetlenül a megbeszéléshez kapcsolódó igényeket 'kommunikációs igényeknek' hívom, amelyek a biztonság-érzetünket szolgálják a dialógus során:

    • Információk tekintetében valóságnak megfelelő-, hiánytalan információk (őszinteség)
      • a történések és információk tekintetében: korrekt és megalapozott információk, elképzelés, intellektuális szabadság.
      • az érzések tekintetében: érzelmi szabadság, nyiltság, stb.
      • a problémás szükségletek tekintetében: átláthatóság, hitelesség, elfogadás, stb.
      • a felmerülő igények tekintetében: teljesíthetőség, bizalom, stb.
    • Az egyenlő esélyek tekintetében (bizalom):
      • a felmerülő érzésekre-, szükségletekre-, igényekre való odafigyelés, (logikai) megértés, megerősítés, türelem, együttérzés, elfogadás, tisztelet, stb.
      • erőfeszítések értékelése, megbecsülése, arányos kötelezettség-vállalás, stb.
      • ellenőrizhetőség, a megállapodás írásbelisége, stb.
    • Döntési szabadság tekintetében: (megegyezés)
      • megbeszélés, kommunikáció, visszajelzés, ösztönzés, kreativitás, stb.

    Kialakult egy (vagy több) problémánk a másikkal kapcsolatban. Nyilván szeretnénk, hogy a ráhatási kísérletünk arra ösztönözze a másikat, hogy együttműködően reagáljon a problémáinkra. Milyen feltételeknek kell teljesülnie ehhez?

    1. Pontosan kell értelmeznie a problémánkat, vagyis: milyen szükségletünk nem teljesül, milyen igényünk (igényeink) merülnek fel ezzel kapcsolatban, (és nem kell bajlódnia ezek találgatásával),
    2. Együtt tudjon érezni, ehhez persze egyértelműen értenie kell, milyen érzések vannak bennünk,
    3. A befolyásolási kísérletünket ne a szabadsága csorbításaként élje meg, tehát bíznia kell abban, hogy a kezdeményezésünk nem fenyegeti az ő szükségleteit. Ezért félreérthetetlenül tisztában kell lennie azzal, hogy megállapodásra törekekszünk,
    4. Bíznia kell abban is, hogy a befolyásolási kísérletünk nem fenyegeti az ő  kommunikációs igényeit sem, különben kommunikációs zavar (fölösleges feszültség) keletkezhet a megbeszélésen, amelynek 'veszekedés'-, 'manipuláció', vagy 'igazságtalan kényszerítés' lehet a következménye!
    5. Mi a mi megoldási javaslatunk, kérésünk

    Néhány tanács a megállapodások keresztülviteléhez:

    • A megfogalmazásaink legyenek jól követhetők és egyértelműek.
    • A nem verbális jelzések hihetetlen mértékben színesíthetik-, sokszor nyomatékosabbá teszik a mondanivalónkat. A -közös megoldáskeresés szempontjából- fontos közlendőinket mégse bízzuk a hanghordozásra-, az arcjátékra, hanem szavakkal egyértelműen fogalmazzuk meg!
    • Semmiképpen se próbáljuk eltitkolni a rossz érzéseinket, hiszen úgyis látszik, hogy valami nincs rendben. Viszont a nem verbális jelzések (jogtalan) fenyegető üzenetként is értelmezhetők.
    • A rossz érzéseinket ne a másik viselkedéséből eredeztessük, hanem a saját szükségletünk teljesületlenségének okaként magyarázzuk el! Így kikerüljük az aránytalan hibáztatás csapdáját, és nem siklanak el azok a megoldási alternatívák, amelyek megvalósítását a másiktól függetlenül is intézhetjük.
    • A problémánk elmagyarázásakor ne használjunk humorizálást, bagatellizálást, célozgatást! Készüljünk fel előre, ha vélhetően nehéz lesz szavakkal megfogalmazni a teljesületlen szükségletünket és elképzelt igényeinket:
      • milyen szükségleteinket és igényeinket akarunk képviselni?
      • milyen szavakkal szeretnénk közölni a problémánk súlyát, a megoldatlanság következményeit, stb.?
      • ha a másik együttérzésére is szeretnénk építeni, a szükségletünk teljesületlensége miatti érzéseinket is fogalmazzuk meg,
      • nem várhatjuk a másiktól, hogy a megfogalmazatlanul hagyott szükségleteinkre-, igényeinkre (is) együttműködőleg reagáljon. Ezért vagy megfogalmazzuk az adott szükségletet, és az ezzel kapcsolatban felmerült  igényt, és nyiltan képviseljük ezeket, vagy -ha nem fogalmazzuk meg ezeket, akkor mondjunk le ezek képviseletéről.
    • Ha félünk kimutatni a sebezhetőségünket-, a másikra utaltságunkat a rossz érzéseink kifejezésével:
      • elhagyhatjuk az érzéseink hangsúlyozását,
      • viszont a teljesületlen szükségleteinket és igényeinket mindenképpen fogalmazzuk meg,
      • és hangsúlyozzuk, hogy mindkettőnknek megfelelő megoldás keresését tekintjük célunknak.
    • Az esélyegyenlőség biztosítása érdekében használjuk gyakran a mediációs módszereket.
      • minél nagyobb elfogadásra törekszünk a másik fél érzéseit-, szükségleteit és igényeit tekintve, és
      • minél nagyobb átláthatóságra törekszünk a másik fél problémáinak értelmezésekor, és
      • a magunk problémái bemutatásakor,
      • minél inkább törekszünk a másik kommunikációs igényeinek figyelembevételére is, annál kisebb kísértést fog érezni a másik fél ,- (és annál kevesebb lehetőséget fog találni), hogy megkerülje a közös beleegyezéseinket.
    • Háromféle okból érthetjük félre a másik megnyilvánulásait:
      1. más tartalommal beszél-, vagy küld jelzéseket-, mint ami valójában szeretne tudatni,
      2. másképp fogalmaz, mint ami számunkra jól érthető,
      3. másképp értjük, mint ahogyan ő szánta.
    • Ezért mindenképpen alkalmazzunk tisztázó kérdést, ha szeretnénk:
      • ellenőrizni a másik mondanivalója tartalmát,
      • egyértelműsíteni a másik megfogalmazását,
      • ellenőrizni a saját megértésünket,
      • egyértelműsíteni a másik -nem verbális- megnyilvánulását,
      • egyértelműsíteni a másik problémáját,
      • biztosítani a másikat a figyelmünkről,
      • ösztönözni szeretnénk: gondolja át (újra) a mondanivalóját.
    • Kérjük meg a másikat a saját közlendőnk visszamondására (ld. tisztázás kérés), ha szeretnénk ellenőrizni, hogy a szándékaink szerint sikerült-e értelmeznie a közlendőnket.
    • Használjunk összegzést, ha:
      • a másik logikai okfejtését szeretnénk átláthatóbbra fogalmazni,
      • a megoldáskeresési folyamat előrehaladtát szeretnénk megmutatni.
    • Rögzítsük a megállapodásainkat, hogy később finomitani-, hozzátenni-, vagy csak egyszerűen felidézni lehessen.
    • Ne csak anyagi- vagy testi szükségletekben gondolkodjunk, hanem bármely elmebeli szükséglet nagyon fontos lehet, amelynek 'kifelejtése' el-lehetlenítheti a megállapodás létrejöttét!
    • Ha a másiktól kapunk -teljes egészében- ránk lőcsölt felelősséget, az ő teljesületlen szükségletének a tisztázása segít ennek a manipulációnak a leszerelésében.
    • Hasznos, ha a másikat is megkérjük: összegezze ő is a -mindkét oldaról felmerült- szempontokat.
    • Ha nem értjük a másik szempontjait, segítsük őt azok megfogalmazásában, és biztosítsuk őt, hogy a megoldás, amit keresünk, neki is meg kell, hogy feleljen.
    • A minősítéseket, jelzőket felejtsük el, mert igazságtalanul emelik magasabb prioritásba a saját véleményünket, így akadályozzák a másik felet az érzései-, a teljesületlen szükségletei és az igényei egyenrangú képviseletében. Ezeket helyettesítsük a szükségleteink és igényeink tisztázásával.
    • Ha a másiktól kapunk ilyeneket, ezeket is helyettesítsük az ő szükségletei és igényei tisztázásával.
    • Az esetleges együttműködési feltételeinket is igény formájában-, szavakkal fogalmazzuk meg, és építsük be a megállapodásba. Semmiképp se hagyjuk, hogy fenyegetésként 'lebegjenek' a levegőben.
    • Ne felejtsük el, hogy a (felmerülő) szükségletei-, igényei tisztázására a másik is jogosult, tehát csak azután szabad belekezdeni a megoldás-ötletek emlegetésébe, gyűjtésébe, ha mindkét fél megelégedéssel nyilatkozik a felsorakoztatott igényei kapcsán: "igen, ezeket a szempontokat szeretném képviselni a mindkettőnknek megfelelő megoldás keresésekor".
    • A felmerült megolás-ölteteket se minősítgessük, mert ezzel potenciális megoldás-kombinációkat veszíthetünk. Az ötletek realitás-vizsgálatát halasszuk az ötlegyűjtés befejezése utánra.
    • Az elvi megállapodásra készítsünk megvalósítási tervet.
      • mi a megállapodás lényege,
      • kinek milyen teendői vannak,
      • milyen határidőkben állapodtunk meg,
      • van-e próbaidő,
      • milyen lehetőség(ek) lesz(nek) korrigálni a megállapodást, ha erre szükség van?
      • mikor és hogyan lehet ellenőrizni, hogy mindkét félnek teljesültek-e az elvárásai (igényei) a megtalált megoldással kapcsolatban.
    • Készítsünk legalább emlékeztetőt a fontosabb megállapodás(ok)ról.
    • Általában nagyon hasznos -a felek biztonságérzete szempontjából-, ha
      • követjük a mediációs eljárásban alkalmazandó alapelveket és az eljárás menetét,
      • sőt még jobb, ha ezekben előre (még mielőtt belekezdünk a vitába) átbeszéljük és megállapodunk a vita játékszabályaiban, vagyis a megoldáskeresés alapelveiben és folyamatában).

    Fontos belegondolni: a gyerekeket háromféle ok is kényszeríti, hogy ragaszkodjanak a szüleik szeretetéhez, jóindulatú gondoskodásához. A szülőktől függ ugyanis a gyerekek összes fizikai-, egy sereg lelki-, és számos intellektuális (szellemi) szükségletük teljesülése! A szülők veszekedései ezért többszörös halálfélelemmel is eltölthetik a gyereke(ke)t, hiszen veszélyben érezhetik a létfontosságú szükségleteiket, sőt önvád is gyötörheti őket a szüleik konfliktusa miatt! Ezért az ő fizikai- lelki és intellektuális biztonságuk szempontjából KIMONDHATATLANUL FONTOS, hogy a szülők nézeteltérésekor ne kelljen tartaniok a létfontosságú szükségleteik elvesztésétől, a szüleik iránti szeretet-kapcsolat károsodásától, és a szüleik konfliktusa miatti önmarcangolástól.

    Ha úgy néz ki, hogy a szakadás a szülők egymásközti kapcsolatában elkerülhetetlen, tudatosítsuk magunkban, hogy a gyerekeknek mindkét szülő szeretetére és megbecsülésére létfontosságú szüksége van!

    A következő szempontok javasolhatók:

    1. A szülők mindenképpen oldják meg, hogy a gyerek(ek) előtt ne történjenek kontrollálatlan (elfajuló) viták-, veszekedések! Ha összetűzésre is számítani lehet, kényes témákkal olyan helyen- vagy időben 'kísérletezzünk', amikor a gyerek(ek) nincsenek jelen!
    2. A másik szülő felé érzett dühünket ne a gyerekek felé közvetítsük, és még véletlenül se rajtuk vezessük le.
    3. Pláne ne használjuk a gyerekeket fegyverként az akaratunk keresztülvitelére, eszközként a sérelmeink törlesztésére (pl. gyerektartás vagy egyéb gondoskodás megvonása a gyerektől, ha vita van pl. a gyerekláthatásban). Általános alapelv, hogy a gyerek(ek) alapvetően fontos érdekei nem sérülhetnek a szülők vitája miatt!
    4. Ne minősítgessük a másik szülőt a gyerek(ek) előtt, mivel ezzel óhatatlanul rájuk kényszerítjük a saját értékelési szempontjaikat. Ezt úgy lehet elkerülni, hogy a saját érzéseinkről beszélünk-, és a saját szükségleteink teljesületlenségét magyarázzuk el a gyerekeknek, ha mégis fontos beszélni a szülők közötti nézeteltérésről. Ha -a gyermek életkorát figyelembevéve- mégis úgy döntünk, hogy megosztjuk a gyermekkel a -másik szülővel kapcsolatos- problémánkat, vegyük figyelembe, nem várhatjuk el tőle, hogy:
      • teljes mértékben képes legyen együttérezni velünk,
      • hiánytalanul azonosuljon a mi szempontjainkkal, a másik szülő felé támasztott elvárásainkkal, hiszen neki egészen más igényekre épülő kapcsolata van a szüleivel, mint a szülők kapcsolata egymással,
      • hogy állást foglaljon egyik vagy a másik szülő állítása(i)-, követelése(i) mellett,
      • pláne, hogy -a mi elvárásaink teljesületlensége miatt- szembeforduljon a másik szülőjével!
    5. Semmiképp ne használjuk fel a gyerekeket az egymás iránti elégedetlenségünk közvetítésére, üzengetésre sem!
    6. A gyerekek így is megérzik a szüleik egymás iránti neheztelését. Ezért tartós nézeteltérés esetén jobb megnyugtatni őket, hogy az édesapja és az édesanyja közti nézeteltérés
      • nem az ő viselkedésükből ered,
      • és az ő (fizikai vagy lelki) biztonságukat nem fogja befolyásolni. (A nézeteltérés részleteit nem kell apróra feltárni.)
    7. Semmiképp ne nehezítsük, hogy a gyerek(ek) szerethessék a másik (esetleg külön élő) szülőt is!
    8. Biztosítsuk a gyerekeket arról, hogy az (esetleges) válással sem szűnik meg az a biztonságuk, hogy mindkét szülőhöz ragaszkodhatnak.

    Összefoglalva: kíméljük meg a gyerekeinket attól, hogy villámhárító-, pszichológus-, mediátor-, bíró-, fegyver-, zsaroló eszköz-, harcos-, vagy  végrehajtó szerepet várunk tőle.

    A bíróságok és egyéb hivatalok dolga egyebek között az, hogy egy követelésről eldöntsék: jogos-e? Ha igen, kényszerítő határozatot- vagy ítéletet hozhatnak, amely mindkét félre kötelező. Ha a kényszerített fél ekkor sem működik együtt, a határozatra- vagy ítéletre végrehajtás kérhető. Hivatalok, amelyekhez (kényszerítési) kérelemmel lehet fordulni:

    • Rendőrség: lopás-, csalás-, károkozás-, vagy a már megítélt-, de nem fizetett gyermektartás esetében,
    • Jegyző-, Jegyzői Titkárság (Polgármesteri Hivatalokban): birtokháborítási ügyek: pl. ha valaki a saját tulajdonát -másvalaki miatt- nem-, vagy csak korlátozottan tudja használni,
    • Járási Hivatal Gyámügyi Osztály: szülői felügyelet-, és más gyámság alá tartozó gyerekek-, személyek jogainak intézése
    • Bíróság: pl.:
      • házasság felbontása, ennek kapcsán: gyermekelhelyezés, gyerektartás, lakhatás elrendezése,
      • vagyonmegosztás (a házasság felbontásától külön perben, vagy külön keresettel kell kérni),
      • kártérítési követelések,
      • stb.
    • Közjegyző: https://hu.wikipedia.org/wiki/Közjegyző pl. hagyatéki eljárások, magán-okiratokat közokirattá hitelesíte, stb. (Minden közjegyző előtt -közokiratként hitelesített- megállapodás -a későbbiekben (pl. be nem tartás esetén)- már közvetlenül (bírósági eljárás nélkül) is végrehajtható.
    • Végrehajtó: A végrehajtás egyfajta jogi szankció, melynek során állami eszközökkel kényszerítik ki a jogkövető magatartást. Bíróság- vagy más hivatal ítéletének-, határozatának-, vagy közokiratban foglaltak végrehajtását intézik.

    • Családsegítő szolgálat: Az illetékességi területen élő szociális és mentálhigiénés problémák miatt veszélyeztetett illetve krízishelyzetbe került személyek, családok segítése, életvezetési képességük megőrzése, az ilyen helyzethez vezető okok feltárása, a veszélyhelyzetek kialakulásának megelőzése, valamint a krízishelyzet megszűntetésének elősegítése.
    • Gyerekjóléti szolgálat: a működési területén élő gyermekek testi, értelmi, érzelmi és erkölcsi fejlődésének, jólétének a családban történő nevelésének elősegítése, veszélyeztetettség megelőzése, valamint a gyermek családjából történő kiemelésének megelőzése
    • Betegjogi képviselő: A betegjogi képviselő a betegek - az egészségügyi törvényben meghatározott - jogainak védelmét látja el, valamint feladata az is, hogy segítse őket jogaik megismerésében és érvényesítésében.
      • segíti a beteget az egészségügyi dokumentációhoz való hozzájutásban, azzal kapcsolatos megjegyzések, kérdések megfogalmazásában,
      • segít a betegnek panasza megfogalmazásában, kezdeményezheti annak kivizsgálását,
      • a beteg írásbeli meghatalmazása alapján panaszt tehet az egészségügyi szolgáltató vezetőjénél, fenntartójánál, illetve - a beteg gyógykezelésével összefüggő ügyekben - eljár az arra illetékes hatóságnál és képviseli a beteget,
      • rendszeresen tájékoztatja az egészségügyi dolgozókat a betegjogokra vonatkozó szabályokról, azok változásáról, illetve a betegjogok érvényesüléséről az egészségügyi szolgáltatónál.
    • Terápiák:
      • Egyéni pszichoterápia: Célja, hogy a terápiát igénybevevő személy minél alaposabban tudatosíthassa a saját -nagyobb horderejű- döntéseinek indítékait, és így megalapozottabb döntéseket tudjon hozni.
      • Család-terápia esetén a saját indítékaink tisztábban látása hozzásegít ahhoz, hogy a család tagjai együttműködve-, módszeresen és fokozatosan felszámolják az egymás közötti együttműködési nehézségeiket. Segít tudatosítani és módosítani pl. azokat a hibás kommunikációs- és viselkedésmódokat is, amelyek a kapcsolatban a gondokat okozzák... Ld. pl. http://szivarvanyvirag.hu/csaladterapia-es-parterapia/
    Fejér György
    Utolsó frissítés: 2019.12.02