A mediációs eljárással kapcsolatos előírásokat a Közvetítésről szóló törvény tartalmazza.

Az eljárás alapelvei röviden áttekintve:

A mediáció szó a feltáratlan együttműködési lehetőségek módszeres felkutatását jelenti a kapcsolatban, egy -erre szakosodott-, semleges 'mediátor' bevonásával. Oldódnak tehát az ellentétek és a feszültségek, hiszen nem bűnbakot keresünk, hanem olyan lehetőségeket, amelyekkel mindkét fél jól jár, és ezekből részletes egyezséget dolgozunk ki. A mediátor a témákba-, ötletekbe-, és a döntésbe természetesen nem szól bele.

Ez a módszer a legnagyobb esélyt biztosítja az egyéni szempontokat kölcsönösen figyelembevevő-, közösen kidolgozott megállapodásokhoz:

  • kikerüli a meddő vitákat,
  • megelőzi a megalázásokat,
  • lehetővé teszi a nehézségek kölcsönös megértését,
  • és lépésről lépésre vezeti a legjobb megoldás felkutatását.

Lehetséges témái: családi-, iskolai-, munkahelyi-, társasházi kapcsolatokban előforduló esetek.

Az ilyen segített megbeszélés pártatlanul-, diszkréten-, a tisztelet megtartásával-, és titkos kezeléssel történik.

Egyes helyzetekben előrelépést jelenthet az is, ha az érdeklődő először egymaga jön el egy konzultációra, amelyen alaposan átgondoljuk: mit is lehetne kezdeni egy-egy -régóta fennálló- nézeteltéréssel.

Egy adott érdek-vitában álló felek közötti nézeteltérés békés rendezésének segítése az együttműködési lehetőségek felkutatásával, a törvényben meghatározott eljárás keretein belül.

Olyan megállapodás(ok) kidolgozása a felek között, amely(ek) mindkét fél igényeit és szükségleteit kielégíti(k), tehát mindkét félnek előnyös(ek), vagy megfelel(nek). Az eljárás végeredményét (tehát csak magát a megállapodást) a Közvetítői törvény írásbeliséghez köti, amelyet a vitában érdekelt felek mindegyikének aláírásával kell jóváhagynia. Írásbeliség és aláírások nélkül az egyezség -hatóságok előtt- nem érvényesíthető.

  • a vitában érdekelt felek,
  • az eljárást vezető személy(ek) a mediátor(ok), vagy másnéven közvetítő(k) -harmadik személyként- semleges-, pártatlan segítséget nyújt(anak) a megállapodás létrejötte és kidolgozása érdekében,
  • esetlegesen meghívott szakértő(k) pl. ügyvéd(ek), aki(k) közreműködésében a felek megegyeztek,
  • esetlegesen meghívott egyéb közreműködő(k), akik egyéb információkkal segíthetik a megegyezés folyamatát, és aki(k) közreműködésében a felek megegyeztek.

  • Az eljáráson felvetődhet bármilyen téma, amelynek:
    • megoldatlansága a felek kapcsolatában feszültséget okoz,
    • érdek-vitában merült fel,
    • amely témát mindkét (mindahány) érdekelt fél témaként elfogad.
  • A felvetődő témák száma
    • nincs korlátozva, és
    • minden felvetett téma külön-külön megegyezési esélyt kell hogy kapjon.
  • például
    • családi kapcsolat(ok) helyreállítása esetén:
      • pénz beosztása,
      • zavaró szokások,
      • zavaró megnyilvánulások vita közben,
      • munka- és felelősség-megosztás,
      • gyermeknevelési irányelvek,
      • szülői nézeteltérések kezelése a gyermek(ek) előtt,
      • kamaszokkal:
        • baráti társaság,
        • káros szenvedélyek,
        • tanulás.
    • Életközösség megszakítása kapcsán:
      • lakhatóság,
      • vagyonmegosztás,
      • gyermekelhelyezés,
      • gyermekkel való kapcsolattartás,
      • tartásdíj,
      • nevelési irányelvek,
      • ld. szülői nézeteltérések kezelése a gyermek(ek) előtt,
    • Iskolai konfliktusok kapcsán:
      • gyerekek közti viták,
      • tanár és diák közti feszültségek,
    • Társasházi viták esetén:
      • közös költség elmaradás,
      • közös tulajdon használata,
      • tulajdonos(ok) sérelme a közös képviselő felé.

  • Összes idő: témánként átlagosan 2-5 óra. Pl. 3 téma esetén az egész eljárás időigénye 6-15 óra között várható.
  • Mediációs ülések száma: több téma esetén az egész eljárás -értelemszerűen- több ülésben zajlik, amíg az összes megegyezett témák mind lezárásra nem kerülnek.
  • Mediációs ülések időtartama: Megegyezés szerint, figyelembevéve a felek és a mediátor igényeit-, lehetőségeit. Általában 5 óránál több idő nagyon fárasztó, 2 óránál rövidebb időtartam pedig nem hatékony.
  • Ülések közötti idő: A következő ülés időpontját -a felek igényeit figyelembevéve-, 1-14 nap között ütemezzük. A témához tartozó intéznivalók (pl. ügyvédi tanácsadás) esetén több is lehet.
  • Az eljárásra engedélyezett maximális idő: megállapodás szerint, vagy ennek hiányában -a nyilatkozat aláírásának napjától számított- 4 hónap (ld. a Közvetítésről szóló törvény-t.)

A részvétel minden résztvevő számára önkéntes. A megállapodás(oka)t kikényszeríteni nem lehet. Az eljárásból való kilépés lehetőségei:

  • A 'normál' mediációs eljárásból az eljárás bármelyik szakaszában-,
  • a 'kötelező' mediációs eljárásból pedig az 'első közvetítői megbeszélés' szakaszának lezárása után lehet -bármelyik félnek- kilépni. (Egy mediációs eljárás csak akkor 'kötelező', ha az eljárást valamelyik hivatal pl. Gyámhivatal azt 'kötelező' minősítéssel kezdeményezte.)

A feleket megilleti a titkos kezelés joga, vagyis hogy az eljárás (valamint annak részletei) titkosan legyenek kezelve. Arra is lehetőséget kapnak a felek, hogy megállapodhatnak a mediátorral: milyen részleteket tárhat fel a mediátor, és melyeket tartson titokban a másik (többi) fél előtt.

Az első közvetítői megbeszélésen és a megállapodás megkötésekor és aláírásakor a feleknek személyesen-, együttesen meg kell jelenniük. A többi megbeszélésen pedig meghatalmazott képviselővel képviseltethetik magukat, ha ebben megegyeznek.

Minden vitában álló félnek egyenlő esélyt kell biztosítani az álláspontjai-, érdekei képviseletére.

  • Az eljárás alapelveinek és szabályainak minden érdekelt fél számára- nyiltnak-, átláthatónak kell lennie. Ezért az eljárás csak akkor kezdhető el, ha az eljárást mindegyik fél jól ismeri és elfogadja.
  • A mediációban alkalmazott módszereknek is -minkét fél által- elfogadottnak kell lennie.
  • A rögzítendő problémáknak-, részeredményeknek és a végső megállapodás(ok)nak olyan megfogalmazást kell találni, amelyet mindkét fél elfogad.

Ahhoz, hogy a felek a megegyezési folyamatban képviselni tudják a saját értékrendjüket és problémáikat, a legfontosabb lélektani feltétel a kritizálás-mentes légkör-, a mindenféle megalázás-, lejáratás-, megszégyenítés-, vagyis a fizikai- és lélektani fenyegetések teljes mellőzése! (Ld. még: Egyességgel összeférhetetlen célok és megnyilvánulások) Ennek a légkörnek a biztosítására való az eljárásban:

A magatartási szabályok egyszerűek, de fontosak:

  • Nem vágunk a másik szavába, hanem végighallgatjuk,
  • nem hibát- és hibást keresünk, hanem megoldást,
  • nem kritizáljuk egymást, hanem a saját problémánkat fejtkük ki,
  • nem emeljük fel a hangunkat, hanem érthetőségre törekszünk,
  • nem rohanunk ki, hanem úgy hagyjuk el a helyiséget, ha szünetet kérünk,
  • nem a múlt sérelmeire koncentrálunk, hanem a jövőre (hogyan legyen (ezentúl).

  • 'Első közvetítői megbeszélés' (egy alkalommal is tárgyalható a többi szakasszal): Az eljárás alapelveinek és menetének-, a mediátor szerepének-, az eljárás költségeinek ismertetése, kölcsönös tájékozódás, nyilatkozatok elfogadása, -aláírása.
  • Eljárást előkészítő egyéni megbeszélés: olyan négyszemközti megbeszélés külön-külön mindkét féllel, amelynek során a mediátor -még a közös tárgyalás megkezdése előtt-

    Jómagam a következő esetekben ragaszkodom ehhez az előkészítő személyes megbeszéléshez:

    • család nyugalmát tartósan szétziláló konfliktus(ok) esetében,
    • válással-, vagy életközösség felszámolásával kapcsolatos esetekben,
    • minden olyan egyéb esetben, ahol -az együttélés során- egyéni érzékenység(ek) alakulhattak ki bizonyos megnyilvánulások iránt.
  • Információk összegyűjtése: a felek ismertetik a problémáikat, ha nem volt előkészítő egyéni megbeszélés.
  • Megtárgyalandó témák jegyzékének összeállítása (csak azok kerülnek bele, amelyeket mindkét fél elfogad),
  • Az egyes témákhoz tartozó -esetleges- tárgyalási feltételek összegzése,
  • A témák sorrendjében való megállapodás,
  • Felmerült témák végigtárgyalása, témánként, a következő menetrend szerint:
    1. problémák kölcsönös megfogalmazása és megértése: előzmények-, rossz érzések-, megvalósulatlan szükségletek-, felmerült igények-, és a kapcsolatra gyakorolt hatásuk objektív megfogalmazása mindkét oldalon,
    2. szempont-lista összeállítása: (az egymástól kölcsönösen elfogadott szükségletek és igények listája),
    3. elvi megoldási ötletek-, javaslatok gyűjtése,
    4. ötlet-kombinációk kidolgozása,
    5. a körvonalazódó ötlet-kombinációk realitás-vizsgálata,
    6. a körvonalazódó ötlet-kombinációk előnyeinek- és hátrányainak átgondolása,
    7. a végső megoldás-alternatíva kiválasztása,
    8. ha szükséges, kompromisszumos megoldás keresése,
    9. megvalósítási terv részletes kidolgozása:
      • tennivalók részletei:
        • lépések,
        • felelősségek elosztása,
        • eredmény(ek) elosztása,
      • együttműködési feltételek:
        • részeredmények ellenőrzései,
        • vállalási határidők,
        • esetleges próbaidő,
      • nem teljesítés alternatívái:
        • pótlások lehetőségei,
        • veszélyek,
        • következmények,
      • egyéb -kölcsönösen elfogadott- záradékok.
    10. A megállapodás végleges
      • írásos megfogalmazása,
      • végső ellenőrzése,
      • aláírása.
  • Ülés(ek) lezárása
    • a megbeszélt intéznivalók összegzése,
    • az eddig felmerült díjak rendezése.
    • következő találkozó időpontjának (és helyszínének) megbeszélése.
  • Eljárás lezárása:
    • összegzések:
      • elért eredmény(ek),
      • fennmaradó tennivalók,
      • fennmaradó megoldatlanság(ok),
      • együttműködési feltételek,
    • nyomonkövetés megbeszélése:
      • mediátori érdeklődés(ek) módja, ideje,
      • a megállapodás átdolgozási lehetőségének megbeszélése,
      • egyéb segítség megbeszélése.

A mediátor többféle módszerrel segítheti a felek közti párbeszédet, azért, hogy a párbeszéd együttműködő maradhasson, és a megegyezés felé haladjon. A mediátor közremúködése történhet közvetlen próbálkozással, vagy javaslatba fogalmazva. Mindkét kezdeményezés vonatkozhat:

  • az eljárás alapelveinek figyelembevételére,

  • az eljárás menetében való továbblépésre,

  • vagy az alábbi módszerek valamelyikének alkalmazására.

A mediátor kezdeményezését csak akkor szabad alkalmazni, ha egyik fél sem tiltakozik ellene, tehát mindkét fél elfogadta. A felek is kérhetik -ugyanilyen kölcsönösen önkéntes alapon- bármelyik módszer alkalmazását.

  1. Nyitott kérdés: olyan kérdés, amely nem korlátozza a válaszadás tartalmát.
  2. Tisztázás: olyan kérdés vagy kérés, amellyel bizonytalanul értelmezhető megnyilvánulásokat egyértelműsítünk. Irányulhat: információra, okfejtésre-, állításra, problémára, ötletre-, javaslatra-, kapcsolat állapotára és szándékra mind a vitában szereplő témával-, mind pedig a vita folyamatával kapcsolatban.
    • Tisztázó kérdés: Olyan eldöntendő kérdés, amelynek során - megfogalmazással vagy átfogalmazással- ellenőrizzük: jól érzékeltük-e-, vagy helyesen értettük-e a másik megnyilvánulását.
    • Tisztázás kérése: Megkérjük a másikat, hogy a saját szavaival fogalmazza meg mindazt, amit a mi problémánkból vagy véleményünkből megértett.
  3. Aktív figyelem: a beszélő által közölt- ill. a nem verbális megnyilvánulásainak visszaadása a saját szavainkkal egészen addig, amíg a megfogalmazás már tökéletesen megfelel az ő szándékának. Így a másik visszajelzést kap, hol tartunk a problémája-, véleménye megértésében, és ha szükséges, helyesbítheti-, kiegészítheti azt. (A logikai megértés persze nem feltétlenül jelent elfogadást, vagy egyetértést.) Az aktív figyelem mélyrehatóan segítet feltárni- és megérteni az adott problémát, és oldja a mesélő esetleges frusztrációját-, idegességét, pláne, ha eddig ritkán tapasztalt törekvést a véleménye alapos megértésére.
  4. Verbalizálás: azokat a jelzéseket, amelyek nem nem szavakban történnek, szavakba foglaljuk, ha a kommunikáció szempontjából lényeges jelentést hordoznak. Pl. fenyegetések, kényszerítések. Az 'üzenet' küldője így át tudja gondolni, valóban a visszahallott jelentést szánta-e a másik felé. Fő célja a burkolt üzenetek (pl. fenyegetések-, kényszerítések) legalizálása, esetleg a jogtalan kényszerítések kiszűrése.
  5. Emlékeztetés: az eljárás menetének-, vagy valamelyik alapelvének felidézése, ha valamelyik fél lényegesen eltér a megbeszélésre elfogadott együttműködési megállapodástól.
  6. Mediátor által kontrollált párbeszéd: A felek a mondanivalójukat a mediátor felé fordulva-, neki fogalmazzák meg, és a mediátor -objektíven- átfogalmazza azokat. Amikor a küldő fél jóváhagyta a megfogalmazást, a mediátor a másik fél felé fordulva közvetíti azt. A másik félnek csak a mediátor által közvetített üzenetre szabad reagálnia.
  7. Mediátorral négyszemközti párbeszéd: ha bármelyik félnek segítségre van szüksége, hogy objektíven és tömören megfogalmazza a problémáját, de a részleteket nem szeretné feltárni a másik fél előtt, ezt a mondanivalót van lehetőség -néhány percben- amediátorral négyszemközt is megbeszélni.
  8. Közvetítés mediátor által: az egyik fél a problémáját -négyszemközt- megbeszéli a mediátorral. A mediátor javaslatot tesz az objektív megfogalmazásra, és amikor a küldő fél a tartalmat is-, és a megfogalmazást is jóvá hagyta, a mediátor -szintén négyszemközt- közvetíti azt a másik fél felé..
  9. Ötletgyűjtés: minél több ötletre lesz szükség ahhoz, hogy az 'ötletmorzsákat' kreatív- és gyakorlatias induló-ötletté lehessen fejleszteni. A feleknek -ebben a szakaszban- minél több ötletmorzsát kell összegyűjteniök egyénileg írásban, amelyekből aztán együtt alakítják ki a komplett ötlet-verziókat, és végül kiválasztják a legesélyesebb alap-ötletet.
  10. Összegzés: a vita eddig elért eredményeinek áttekintése. (Ld. eljárás szakaszai.)
  11. Rögzítés: Az összefoglalások-, és a későbbi visszaidézés könnyítésére -témánként- feljegyzésre kerülnek a felvetődő problémák, okfejtések, igények, megoldási ötletek és megvalósítási javaslatok.
  12. Mediátori megoldás-javaslatok: A mediátor -az ötletgyűjtés időszakában, az ötlet-morzsák szaporítása céljából- megoldás-ötleteket adhat. A mediátor által kigondolt javaslatok anozban azt a veszélyt hordozzák magukban, hogy ezt valamelyik fél 'pártosnak' fogja érzékelni, ezért a mediátor -a saját kezdeményezéséből- nem adhat megoldás-ötleteket (sem) az eljárás folyamán, csak ha azt mindkét (mindahány) fél a nyilatkozatában előre kérte.
  13. Elnapolás: a közös tárgyalás átmeneti felfüggesztése (pl. átgondolás céljából), a folytatás időpontjának (vagy határidejének) megbeszélésével.

  • Tipikus feladataim:
    • ismertetem az eljárás alapelveit, szakaszait, együttműködési szabályait, költségeit,
    • figyelem-, és javaslatokkal kezdeményezem az eljárás szakaszainak és alapelveinek betartását,
    • segítek az érzelmek-, a szükségletek-, az igények-, és az esetleges javaslatok objektív-, tökéletesen érthető és együttérezhető tisztázásában, megfogalmazásában,
    • koordinálom a felek együttműködését, ügyelve az egyéni szabadságokra, és az egyenlő esélyekre az érzelmek-, szükségletek-, személyes értékrendek-, valamint a végső döntés(ek) meghozatala tekintetében,
    • az eljárás során többször is összegzem a megbeszélteket-, illetve a fennmaradó megbeszélnivalókat,
    • adminisztrálom a felmerült igényeket, ötleteket, javaslatokat, valamint a végső megállapodás(ok) megszerkesztését,
    • a lényegi iratokat 10 évig megőrzöm,
    • 'kötelező' mediáció esetén pedig kezelem és küldöm a szükséges iratokat az eljárást kezdeményező hivatal felé.
  • Titoktartás biztosítása érdekében:
    • a szóbekerült adatokat és tényeket titkosan kezelem,
    • csak az ügyhöz hozzátartozó tényeket ismertetem,
    • igény esetén a felek külön-külön is megállapodást köthetnek velem: milyen adatokat-, részleteket szeretnének a másik fél előtt is titokban tartani,
    • bármelyik fél négyszemközti párbeszédet is folytathat velem,
    • van lehetőség mediátor általi közvetítésre is a két fél között.
  • Egyenlő esélyek biztosítása (pártatlanság) érdekében:
    • Összeférhetetlenség vagy elfogultságom esetén az eljárást nem kezdem el, vagy nem folytatom.
    • Ha felismerem, hogy valamelyik téma-felvetés-, vagy körvonalazódó megállapodás -részben vagy egészben- ellentmondásba került valamelyik törvénnyel, erre felhívom a figyelmet, egy nyilvánvalóan törvénysértő megállapodás aláírását pedig kénytelen vagyok megtagadni. (Ld. felkészülés az eljárásra)
    • Az eljárás rövidítése érdekében -ha mindkét fél igényli- segítek felkutatni vagy felidézni a vonatkozó törvényeket, de -hogy kinek a véleménye áll közelebb a törvényhez, ebben állást nem foglalhatok.
    • Ugyanazt a tájékoztatást nyújtom mindkét (mindahány) érdekelt félnek.
    • Semmiképpen sem befolyásolom a vita tartalmát: sem a vita alakulását, sem a végeredményt.
    • A felmerülő részletekkel (témákkal-, szempontokkal-, szükségletekkel-, igényekkel-, érzésekkel-, megoldási ötletekkel-, az ötletek közötti választással-, vagy azok kombinálásával) kapcsolatban:
      • nem ítélek el, nem minősítek, nem zárok ki, fontossági sorrendet nem határozok meg,
      • javaslatokat sem teszek, kivéve, ha megoldás-javaslatról van szó, és ezt előzőleg -a mediációs nyilatkozatban- mindkét fél kérte.
    • Ha az eljáráson az együttműködés -a megállapodotthoz képest- oly mértékbn el-lehetetlenül, hogy ez akadályozná bármelyik felet a szükségletei és igényei képviseletében, az esélyegyenlőség felborulására felhívom a figyelmet, ha pedig az együttműködést nem sikerül visszaállítani, a témát lezárom.
    • Ugyanez áll fenn, ha valamelyik fél az eljárás olyan mértékű megcsonkítását szorgalmazza, amely veszélybe sodorná az esélyegyenlőséget.
    • Bármelyik fél:
      • elnapolást kérhet, (hogy pl. hogy alaposan informálódhasson),
      • tisztázást kérhet a mediációs eljárás részleteire vonatkozóan,
      • számára szükséges mértékű időt-, lehetőséget-, mediátori segítséget kérhet:
        • a saját álláspontja: aggályai-, a keresett megoldással szemben támasztott szempontjai-, szükségletei-, igényei előadására-, tisztázására és manipuláció-mentes megfogalmazására,
        • a másik fél szempontjainak tisztázására és manipuláció-mentes megfogalmazására,
        • az érdekképviseleti esélyét biztosító együttműködés visszaállítására,
      • lehetőséget kap eldönteni:
        • a saját szempontjainak (igényeinek) fontosságát,
        • a másik fél szempontjai közül melyeket fogadja el, és melyeket nem,
      • tetszőleges számú ötletet sorakoztathat fel a lehetséges megoldások tekintetében,
      • egyenrangúan részt vehet a másik féllel:
        • a megoldás-ötletek összekombinálásában, a megoldás(ok) végső eldöntésében,
        • a körvonalazódó elvi megoldás részleteinek kidolgozásában,
      • kölcsönösen elfogadható megoldás hijján igény-csökkentést kérhet a másiktól, vagy ugyanezt felajánlhatja az egyezség létrejötte érdekében (kompromisszum).

Egy téma akkor tekintendő lezártnak, ha:

  • Megszületett a -részleteiben is kidolgozott- írásbeli megállapodás,
  • Valamelyik (vagy mindkét) fél - a még nem létező- vagy (hiányos) rész-megállapodás ellenére is- kéri a téma lezárását,
  • A mediátor kezdeményezi a téma lezárását, mert
    • nem tudja garantálni a mediációs alapelvek sértetlenségét, vagy
    • a -felek által elfogadott- megállapodás valamilyen jogszabály- vagy hatósági határozat megsértésére vezetne, vagy veszélyeztetné mások személyét vagy vagyonát. (Ld. PTK: A megbízási szerződés-re vonatkozó rész, 6:273. § (3).

Maga a mediációs eljárás pedig akkor tekintendő lezártnak, ha:

  • mindegyik téma lezárásra került, vagy
  • az eljárás kifut a megállapodott-, ill. -megállapodás hijján- a törvényben meghatározott időből, a felek pedig nem hosszabbították meg ezt az -eljárásra maximalizált- időt.

  • A mediációs eljárás alapelveinek- és menetének ismerete nagymértékben segíti a hatékony együttműködést az eljáráson. (Azért ismertettem részletesen az eljárást, hogy lehetővé tegyem a felkészülést.)
  • Ha a mediációt (várhatóan) bírósági- vagy egyéb hatósági eljárás követi, ahol a születő megállapodást jóváhagyják / beépítik majd a hatósági eljárásba, érdemes -a mediáció előtt- átgondolni a következőket:
    • milyen témákban-, és ezeken belül milyen részletkérdésekben kell(ene) dűlőre jutni,
    • az adott témák mind biztosan elrendezhetők-e -elvileg- mediációs eljárás keretén belül,
    • milyen szükségleteket-, igényeket érdemes felvonultatni az egyes témák tárgyalása során,
    • milyen megoldás-alternatívák törvénytelenek-, esetleg hátrányosak jogilag, amelyeket kerülni kell,
    • milyen megoldási alternatívákat tudna Ön elfogadni, és melyeket semmiképp?

  • A felek -miután megállapodtak a mediátor személyében-, külön-külön -írásban vagy e-mailben- felkérik a mediátort az eljárás lefolytatására. A felkérést -az írásbeli mediációs nyilatkozattal- az első közvetítői megbeszélésen is meg lehet tenni. Ebben a nyilatkozatban rögzítjük a mediátori felkérés egyéb részleteit is:
    • költségek, díjak, beleértve az elállás és megszüntetés eseteit,
    • előlegezés és megfizetés módja,
    • felek közötti elosztásának aránya,
    • titoktartási kötelezettség,
    • képviselet,
    • meghívott egyéb szereplő(k),
    • azok a kerülendő kommunikációs megnyilvánulások, amelyek egymást idegesítik-, az egyenlő esélyeket csorbíthatják, ill. a megállapodás kidolgozását nehezíthetik.
  • Ennek a nyilatkozatnak -a felek- és a mediátor által történő- aláírásával a közvetítői eljárás megindul.

a bírósági vagy az egyéb hatósági döntésekkel szemben:

  1. A mediációs eljárás során olyan szükségleteket-, igényeket és szempontokat is be lehet építeni a megállapodásba, amelyek a bírósági- vagy más hatósági eljárások során szóba sem jöhetnek. Így a felek igényeihez legjobban alkalmazkodó megoldás megkeresésére és legalizálására van lehetőség. Ebből kifolyólag:
    • a felek -a mediációs eljárás során- általában tisztábban kezdik látni a konfliktusuk lényegét, (pl. kinek milyen szükséglete-, igénye lehetetlenült el, és miért), ezáltal maguk is célszerűbben tudják majd kezelni a hasonló sérelmeiket,
    • a mediációval született megállapodásokat utólag ritkán sérelmezi valamelyik fél. (Ezért is 'szeretik beépíteni' az ilyen megállapodásokat a bíróságok és egyéb hatóságok az ítéleteikbe, mert amiben a felek már megegyeztek, azzal már nincs több 'macera'…).
  2. Lényegesen hamarabb (akár egyetlen megbeszélésen is) el lehet jutni a végeredményhez.
  3. A mediációs eljárások általában olcsóbbak a bírósági illetékeknél.
  4. A bírósági / hatósági ítéletek / határozatok viszont úgy kötelezőek, ahogy meghozták őket, természetesen a kezdeményező félre nézve is. Gyakrak előfordul, hogy a bírósági / hatósági döntés nem-, vagy nem minden tekinteben felel meg a kezdeményező félnek (felperesnek) sem, még ritkábban a másik (alperes) félnek.
  5. A bírósági eljárások nyitottak. Ez azt jelenti, hogy bárki -hallgatóként is- 'beülhet' akár egy vagyonmegosztási perre is, amelyen rengeteg magán-információ (pl. kereseti-, vagyoni adatok) elhangoznak. Bár a bírósági eljárás során is kérhető zárt tárgyalás, ezt azonban csak nagyon indokolt esetben szokták engedélyezni. Ezzel szemben a mediációs eljáráson csak az a személy vehet részt, akiben a felek megegyeztek.
  6. A (tisztán) bírósági döntés esetén számolni kell az esetlegesen visszamaradó sérelmekkel is, hiszen a bírósági ítéletek döntéseit egy bíró hozza, nem maguk az érdekelt felek. Következésképpen -mégha jogos kényszerítésről van is szó-, esetleg a kényszerített fél a szabadsága csorbításaként élheti meg az ítéletet.
  7. A mediációs eljárás korlátozás nélkül ismételhető-, ill. a korábbi megállapodás(ok) később kiegészíthető(k), módosítható(k).

  1. A mediációs eljárások megegyezéseivel be kell tartani a törvényes lehetőségeket és kereteket. (Ld. jogi tudnivalók részt.)
  2. A bírósági eljárás legfontosabb alapelveit is törvényileg szabályozzák. (Ld. jogi tudnivalók részt.) Ez néha megalapozhat egy olyan aggályt, hogy a mediációs eljárások közül nem mindegyik teljesen pártatlan. Ezért nagyon célszerű, ha a  pártatlanságra maguk a felek is odafigyelnek.
  3. Ha a vitában álló felek valamelyike nem szeretne részt venni egy ilyen eljáráson, akkor a kezdeményező félnek le kell mondania, hogy segítséget kapjon -hivatalos eljárás keretén belül- egy megegyezés kimunkálásához. Ez tipikusan akkor fordul elő, amikor a húzódozó fél számára (már) nem kívánatos a kapcsolat -megegyezéses alapon való- fenntartása, vagy már egyáltalán nem szeretné fenntartani a kapcsolatot. (A mediáció felvetése tehát jó lehetőség a másik megegyezési hajlandósága kipróbálására. Ugyanis a másik sejtheti, hogy a szokásos burkolt fenyegetéseire és manipulációira ez esetben nem számíthat...) A mediáció megtagadása után a kezdeményező fél tehát nyugodt lelkiismerettel kényszerítő hatósághoz fordulhat.
  4. Ha valamelyik fél tartósan zaklatott (pl. válás után), akkor előfordulhat, hogy -még mediátori segítséggel- sem képes felismerni, milyen (reális) igényt támasszon, ami (valóban) megoldaná a problémáját, esetleg nem képes átgondolni a másik szempontjait sem. Ilyenkor vagy várni kell néhány hetet, vagy az illetékes kényszerítő hatóság segít.
  5. Az állítások bizonyítása olykor csak korlátozottan lehetséges, és a bizonyítások is csak egymás felé van értelme: a mediátor nem döntheti el, kinek van 'igaza' pl. egy-egy előzményt feltáró állításnál. Ilyenkor vagy bizonyítást mellőzve próbálnak megegyezni, vagy -ha ez mindenképpen szükséges- (pl. kártérítési igény megjelenésekor) az illetékes kényszerítő hatóság vizsgálódhat, és hozhat döntést.
  6. Ha egyezség születik, az sem kötelező (tehát nem kérhető rá végrehajtás), mindaddig amíg bíróság-, vagy az illetékes kényszerítő hatóság jóvá nem hagyta.
  7. Maga a megegyezés sem mindig egyenrangú-, tehát nem feltétlenül igazságosan osztja el az előnyöket és az erőfeszítéseket. Ha pl. valamelyik felet tartósan kiszolgáltatott helyzetbe kényszerítik, akkor elképzelhető, hogy a mediációs eljáráson 'a lapok már előre le vannak osztva', vagyis az eleve egyenlőtlen esélyekkel induló fél egy újabb burkolt fenyegetésnek lehet kitéve, bár 'megegyezés látszata' van a dolognak. Vegye észre a mediátor, hogy az egyik fél jelentős hátrányban van a saját érdekei képviseletében (ld. manipuláció), és nagyon figyeljen mindkettejük-, de leginkább a kiszolgáltatottabb fél nonverbális jelzéseire, amelyek a -felvállalni nem mert- (lelki) szükségletről-, igényről árulkodhatnak. A négyszemközti megbeszélés segít ezek tisztázásában, és hogy érdemes-e folytatni az egyezkedési erőfeszítéseket.
  8. A végeredményként kimunkált megállapodás igazságossága nagymértékben múlik azon is, hogy pártatlanul vezetik-e az eljárást. Ha a mediátor nem teljesen pártatlan (pl. elég egy rosszalló megjegyzés valamelyik fél hozzáállására-, érzésére-, igényére-, szükségletére), a 'kritizált' fél elveszítheti a reményét, hogy az ő szempontjai is megérthetők-, méltányolhatók lennének, ha alkalmat kapna a végiggondolásukra, és a kifejtésükre. Több olyan mediációs eljárásról hallottam, amelyik rossz szájízzel végződött a mediátor (nem is palástolt) pártossága miatt. Ennek az a vége, hogy valamelyik fél nem érzi sajátjának a megállapodást, sőt az ilyen 'egyezség' konzerválhatja a korábbi problémákat-, és nem kifelé-, hanem befelé viszi a kapcsolatot a kölcsönös elégedetlenségbe-, és a mindennapi feszültségbe.
  9. Az is rosszul sül el, ha a mediátor forszírozza a megegyezést. Mivel nem mindig létezik igazságos (előnyöket és erőfeszítéseket egyenlően elosztó) elvi megoldás, a mediátor nyomást gyakorolhat valamelyik félre, hogy 'álljon kötélnek'. Csakhogy így ugyanoda jutunk, mint az előző esetben: ha születik is megállapodás, az részrehajló lesz, és félő, hogy többet árt a kapcsolatnak, mint használ...

Ha a mediátor a mediációs eljárás menetét és a törvényben foglaltakat maradéktalanul betartja, akkor is felmerülhet az a lehetőség, hogy a feleknek semmilyen (részlet)kérdésben sem sikerül megállapodásra jutniok. Ez akkor fordul elő, ha:

  1. A felvetett témában -a kezdeményező félnek- nincsen(e)k érdeke(i), tehát a nézeteltérés nem érdek-vita.
  2. Valamelyik fél a saját szükségletei közül nem mindegyiket ismerte fel, vagy -bármilyen más okból- nem képviseli, az adott témával kapcsolatban. Ilyenkor nem is tetszik neki a megoldás, ami az eljárás előrehaladtával kibontakozik. (Természetesen mindenkit segítek a szükségletek felismerésében. ld. négyszemközti párbeszéd).
  3. Valamelyik fél a szükségletei teljesítésére olyan igény(eke)t támaszt, és ehhez ragaszkodik, amelyet a másik fél nem tud elfogadni vagy teljesíteni.
  4. A közös erőfeszítés ellenére sem sikerül olyan megoldást találni (még kompromisszum árán sem), amely minkettejük igényeit kielégíti, tehát mindkettejüknek megfelel.

A mediációs eljárás:

hanem együttműködési lehetőség(ek) felkutatása és megállapodás kidolgozása.

Fejér György
Utolsó frissítés: 2020.04.20